Csabi pályázatra írt zöngeménye

Miért ne vegyünk mobilházat?

(avagy: egy mobilház-tulajdonos kesergései)

Telket vettünk két éve a Balatonnál. Szépet, nagyot, megfizethetőt. És ha telket vettünk, legyen hozzá ház is!

Óh azok a boldog idők, amíg tervezőhöz járhattunk! Az egyik ház túl nagyra sikeredett, mert minden álmunk beleszőttük. A másik túl kicsire, mert beleszőttük összes pénzügyi lehetőségünk! A harmadik kísérlet már sikerült: alig nagyobb, mint pénzügyi lehetőségeink, és csak kicsit kisebb, mint álmaink...

De most már jó: keressük meg a kivitelezőt, pláne ha segít az építési hatóság is. „Készházat csak ÉMI engedéllyel szabad építeni. Ha nincs ilyen, ne is tessék engedélykérelemmel folyamodni. Semmi de! Csak rajtunk múlik! Tessék, itt a jogszabály”  - volt a Sóhivatal fura urának – pontosabban úrnőjének válasza.  Lehet ilyen kalandja annak, aki mobilház-tulajdonos? Élvezheti a küzdelmet az építési hatóságokkal? Óh, azok a boldog órák, míg az ember fia-lánya a tervezővel, az építési hatósággal tárgyalhat! Óh, azok a boldog hetek, amíg az engedélyre várhatunk! Óh, azok a boldog hónapok, amíg a kivitelezőre várhatunk! Óh, azok a boldog évek, amíg elkészül a ház!

Egyik ismerősöm  mesélte, hogy Angliában nagy lakókocsiban kempingezett. Rákerestünk a világhálón, lám-lám Magyarországon is forgalmaznak ilyet. Nézzük meg, milyenek az árak. A házépítéshez képest olynyira olcsóbb, hogy gyanús. Kimennénk, megnéznénk, átnézetnénk és behozatnánk... Micsoda, egy ilyen fuvar többe van, mint maga a mobilház?! Nem többe kerül – sokkal többe! És még ki is utazni - csak így tud spórolni, aki igazán tud!

Jó van na, nézzünk körül a magyar forgalmazóknál. Azok a hosszú órák, míg az ember a választékot szemezgeti. Ez háromszobás, de drága, ez kétszobás, de nincs benne külön WC! Ez kicsi, ez nagy, ez rövid, ez hosszú – micsoda időpazarlás! Tessék nekem megmutatni, ez van és kész! És nincs vita – más nincs, akkor nekem is jó lesz! És azt mondják, amikor megérkezik, kiszállítás előtt még egyszer, most már élőben, el kell menni, és el kell dönteni, tényleg ez kell? Ha nem kell, másikat kell választani? Nem, ez a stílus nekem nem kell! Igenis, tessék rám tukmálni, tessék engem kicsit megvezetni, tessék nekem számla helyett szerződést adni – mert csak így igaz és így magyar az élet!

De a kiszállítás, az tényleg tragikus. Reggel 6-kor lent lenni a Balatonnál?! Vagyis fél ötkor otthonról el kell indulni? Te jó ég, én 15 éve nem keltem hajnali 4-kor!

Beállás a kertbe: jobbról 2 cm, balról 2 cm – ha előbb levesszük az ajtókat, akkor nincsenek útban a kilincsek – mindezt egy tízméteres vontatmánnyal. Mindezt nem csinálhatom én! Ez nem igazság! Pedig nekem is már régi a jogsim (Az, hogy a múltkor parkolás közben a szomszédék Pistikéje parkolásom közben a röhögéstől megállt a fejlődésben, de az nem számít). Én igenis ki akarom dönteni a szomszéd kerítésoszlopát, meg akarom húzni  a mobilház oldalát, be akarom törni az üveget és ettől az élvezettől is megfosztanak.

És az a sok ismerős, aki eljön, megnézi és megpukkad az irigységtől – nem győzi az ember bocsánatkéréssel. Mennyivel jobb lett volna házépítéshez hívni őket! Nem akarsz leugrani a Balatonhoz? Míg az asszony és a gyerekek lent vannak a víznél, nem segítenél egy kicsit... Hát mér, erre sem lehet megkérni az embernek a haverjait?"

Ámon Csaba - 2009. október

VISSZA