Gondolom, sokan megélték, amikor beköltözhettek újonnan épült házukba. Amikor véget ért a hónapokig, esetleg évekig tartó idegölő fárasztó munka. A munkások elvonultak, kézben a kulccsal jöhetnek a haverok a házavatóra! Ha maradt még erő és pénz a pár órai ünneplésre...

Nálam ez másként zajlott. Tovább tartott a házavató, mint az építkezés. Na nem azért, mert korhely volt a társaság, hanem mert a házat az időjárás, és az útviszonyoknak megfelelően egészen két napig tartott lakhatóvá építeni. Ha a természeti viszonyok nem szólnak közbe, mindez néhány órát vett volna igénybe.

Senki ne higgye, hogy bolond kígyót csempésztek a házamba és az megcsípett. Béla és Misi ilyet nem tennének.

A meglepetésem akkor kezdődött, amikor éjjel három órakor az Illatos úton megláttam a házamat egy hatalmas utánfutón. Ismerve azt a néhány kilométeres hepe – hupás földutat, amin majd a helyére kell vontatni, felmerült bennem a kérdés. Fog ez menni?

Autóval követtem a karavánt egészen a földes útig, aztán előre mentem, hogy az esetleges szembe forgalmat figyelmeztessem.

A csendes hajnali tájban a motorfűrész hangja messzi hallatszott. Misi ápolta az útra belógó fákat. A fák metszéséről ugyan nem sok fogalma volt, de egy ág sem ért a házhoz, ami megkarcolhatta volna. Precíz munkáját egy idős pár dicsérte, akik utána napokig hordták a tűzrevalót.

Az igazi probléma, akkor kezdődött, amikor a telek előtt elsüllyedt a vontató. Aztán a ház kerekei is a tengelyig süllyedtek. Misi a terepjáróval kezdte rángatni egészen addig, amíg valami érdekes szag nem kezdett áradni az autóból.

- Bekakiltál Misi? - kérdeztem

- Én nem, de a kuplung igen!

Hosszú káromkodás követte az ő jellegzetes dialektusában. Aztán elindult traktort keresni az ismeretlenbe. Legnagyobb meglepetésemre két MTZ traktorral tért vissza. Ezzel megkezdődött az igazi szenvedés. A két traktor néhány órás megfeszített vonszolás után, végre megközelítőleg a helyére vonszolta a házat. Lassan kezdett esteledni. Misi úgy döntött, másnap folytatják.

A másnap azzal telt, hogy többedmagával, emelőkkel a végleges helyére állítsák a házat. Este lett mire sikerült.

A novemberi esőáztatta földön szinte egész nap a ház alatt kúszott. Nem törődve az átnedvesedett ruhájával, a hideggel, és a néha szemerkélő esővel sem. Már sötétedett, mire készen lettek. Ilyen körülmények közt sikerként élte meg a befejezést. Remegett a vizes, sáros ruhájában, de mosolygott, és elégedetten csak annyit mondott:

- Ezzel megvolnánk!

Elfelejtettem említeni, ez egy mobilház, amit mindenki figyelmébe ajánlok, aki nem akarja átélni az építkezés borzalmait. Minden tekintetben megfelel az úgy nevezett lakás, vagy ház körül kialakult elképzeléseknek. Mindenki igényének megfelelő típusok közt lehet válogatni.

Egy éve lakom a házban megelégedve. Azóta sok látogatom volt, sok idegen is behívatta magát. Volt, aki a fejéhez kapott:

- Ha én ezt tudtam volna, soha nem kezdek építkezni!

Sok mindent vásároltam már az életem során, de még senki nem kérdezte meg, hogy tetszik-e a megvásárolt dolog. Főleg nem az Eladó vagy a Gyártó!

Ezzel a céggel (Euro Caravan B&B Kft.) azóta is folyamatosan tartom a kapcsolatot. Emberi kapcsolatot Eladó és Vevő közt. Ha bármilyen problémám adódna a házzal, csak egy telefon Bélának és Misi már itt is van. A távolság ellenére is. Mint amikor a koszos gáz miatt rendetlenkedett a fűtés...

Mivel ez nem a reklám helye, ezért inkább az emberi hozzáállásról és kapcsolatokról szerettem volna beszélni. Remélem ez a cég, megtartja ezt a színvonalat, Vevői megelégedésére. Eladott mobilházaival pedig sok embernek szerez még kényelmes napokat, éveket.

Ehhez kívánok nagyon sok sikert!

Tisztelettel: Horváth László

2010. novemberi bejegyzés

VISSZA