2010. nyarán eladtuk mama házát, egy kissé nehezen, 6 év után, de sikerült! Fellélegeztünk. Viszont jött a nagy kérdés!
Mama hová költözzön?
Egyedül van, beteges, panellakást nem akartunk, kertes ház egymagára nagy volna. (fenntartás, művelés stb....)
Jött Apa nagy ötlete!
Vegyünk egy mobilházat az udvarunkba, s hozzuk össze a mi picike kis házunkkal. Itt lenne Velünk mama, de mégis külön! Daninak nagyon tetszett!
Hűha, mama mit szólna hozzá! Vajon tetszene Neki?!
Megmutattuk neki interneten.
- Hát én nem is tudom, nem tudom így elképzelni... - jött a válasz Tőle!
Hát akkor nézzük meg személyesen milyen is egy mobilház igazából!
Elmentünk, megnéztük. Mari mama válasza rögtön az volt, hogy vágjunk bele, Neki nagyon tetszik!
Rákövetkező héten el is jöttek egy ajánlattal együtt. Feltérképezték, hogy megvalósítható-e, el lehet-e idáig hozni........ Az ajánlat tetszett!
Elfogadtuk!
Aztán izgatottan vártunk tovább, hogy mikor is fog megérkezni a házikó.
Mikor hozzák már, minden rendben lesz, betudják hozni!? Mindent jól előkészítettünk!!!!!!!!???????
Egyszer csak, október 29-én jött a telefon, hogy holnap hozzák!
Izgatottak voltunk nagyon, reggel ötkor keltünk (nagyon hideg volt), szétszedtük a kerítést, beszéltünk a szomszéddal (kinek markolója, s négy kerék meghajtású teherautója van), hogyha elakadnának út közben, tudna-e segíteni. Feri már hatkor itt állt a teherautóval jelenteni, hogy készen áll!
Megérkeztek!
Apa elől a mi autónkkal, utána a terepjáró, s a kamion a mobilházzal! Minden rendben ment.
Nincs hétvége, hogy valaki ne jöjjön s megnézze!
Még koránt sem úgy néz ki, ahogyan szeretnénk, de folyamatosan szépítgetjük, csinosítjuk...
Egy szóval nagyon szeretjük, s szereti mama is!
Hálás köszönet Hajninak, Bélának s a többieknek mindenért!
Üdvözlettel: Ildikó, Valentin, Dani és Mari mama
Szeged, 2010. november
Kosár
Az Ön kosara pillanatnyilag üres.